És igen, megint itt tartok: megint egy istenverte bemutatkozó posztot írok. Mert nekem sose jó az, ami eddig volt, amiket eddig sikerült kiszenvednem magamból, neeem, nekem mindig újat, frisset kell a nagyérdemű elé raknom, még akkor is, ha annak a szintje megüti egy hároméves szépíróét - ne kérdezzétek, én se értem magamat gyakran, és nem is vagyok benne biztos, hogy szeretném.
De mit is tudnék újfent elmondani magamról? Hát, lássuk csak: tizennyolc éves vagyok, lány, szőke hajjal, és most kéne írnom valamit, ami nem ennyire kommersz, csak éppen hogy nem találok semmit. Azon túl, hogy a fóbiákat úgy gyűjtöm, mint más a bélyeget/szalvétát/akármi mást, és hogy valószínűleg a továbbiakban is szimbolista költőket megszégyenítő módon fogok életművészkedni (nagyjából ez az egyetlen, amihez TÉNYLEG, IGAZÁN értek), ééés azt hiszem, ennyi, ami nem mondható annyira átlagosnak. Még elmondhatnám, hogy szeretek rajzolni, meg írni is, és hogy mind a kettővel szeretnék majd a későbbiekben is foglalkozni (akkor minek megyek töri szakra? bah), de tekintve, hogy akármelyiket is választom a háromból, nagy szerencse híján így is, úgy is éhen halok, úgyhogy inkább emelt fővel, merészen nézek szembe a következő harminc évem nyomorával. Hurrá.
(És ennek a bejegyzésnek a második fele annyira lett összefüggéstelen, hogy inkább megyek, és elásom magam a hátsókertben diófa alá másfél méterrel, mert ha magasabban vagyok, még kimászom, és megint újrakezdem a posztot.)
Ölel mindenkit:
Eszter
Ui.: Majd még jövök.
