Bjöööö

Honnan lehet tudni, hogy már megint jön az a fránya vizsgaidőszak?
Bizony, posztolok. Juhú.
És ha minden jól megy,  kaptok majd Középsuli gyalázkodást, mert igénylem.

Eszter

Életjel

Az eső is esik, vizsgaidőszak is van, a referátumomat is be kéne fejeznem, amit még pénteken el kellett volna küldenem (sebaj), és még a hajam is olyan szögegyenes a göndör helyett, hogy tényleg szögnek lehetne használni. Mondjuk, a koporsómba. Igen, oda tökéletes lesz. (Vagy levágatom, eladom parókának, aztán, ami megmaradt, befestem valami kékes-türkizesre, mert azt már régóta ki akarom próbálni. Pontosan, jól látjátok, nagyon nem akarom azt a cshodát írni.)

Eszter

Outrage over 9000

Ha valaki nagyon kíváncsi arra, milyen az, amikor Esztike is outraging, csak említsétek meg neki a tárgyfelvételt. Vagy a Középsuli 19. részét. Olyan szitokáradatot kapnátok, hogy az egy dolog, hogy ti két napig mosnátok fület, de ő egy hétig zabálhatna szappant. Köret nélkül.

Rizsázok itt össze-vissza No. 4

Azért az valahol elég szomorú, hogy ez a két szám írja le legjobban a szerelmi életemnek csúfolt őskáoszt:

(Ja, amúgy túléltem életem első vizsgaidőszakját, még mindig nem akarom elhinni, hogy hármassal átmentem gazadságtöriből, holnap megyek hajat vágatni meg festetni, lehet, hogy majd hozok képet, szép az élet, sállálááá~)

Eszter

Rizsázok itt össze-vissza No. 3

Annyira, de annyira nincs kedvem írni azt a ki**szott szemináriumi beadandót (igen, vizsgaidőszak elején még azzal bénázok, tudom, béna vagyok, meg hülye vagyok, lett volna rá időm, hogy megcsináljam, TISZTÁBAN VAGYOK AZZAL, HOGY EZT MOST BAROMIRA ELCSESZTEM, KÖSZÖNÖM miért is járok egyetemre), hogy még blogbejegyzést is inkább írok, csak azt ne kelljen.

Amúgy az egész hetem olyan volt, hogy még mindig hányingerem van az egésztől, most már elegem van, ma befejezem azt a szart, aztán huszonhetedikéig egy darab könyvet-elemzést-beadandót nem akarok látni.

(Hajnali háromra értem ma haza Balmazújvárosból, háromnegyed négykor feküdtem le, ma még lesz egy kórusos fellépésem és még nem mostam hajat se, az pedig alapfeltétele a jó közérzetemnek, úgyhogy kérlek, nézzétek el nekem, hogy egy hisztérika vagyok.)

Eszter

Ui.: Nade rinyaOFF. Megyek, befejezem azt az ótvar beadandót. Azután meg tökön szúrom magam, hogy nem voltam képes előbb megcsinálni. Csókacsalád.

Lőjjetek le. Könyörgöm.

A mai napon sikeresen befejeztem a Star Wars - Clone Wars ötödik évadát, és olyan szintű kínban fetrengek még mindig, hogy annak biztosan nyoma marad. (Nem viccelek, my body wasn't ready for this.)
És olyan elegánsan tudok zokogni animációs sorozatokon (anime, amerikai 2D-s, 3D-s, tök mindegy), hogy azt tanítanom kéne. De komolyan. Indítok is egy tanfolyamot, miután túlléptem az évadzáró sokkon, az első órát jövő szeptemberben tartom! Talán.
Most pedig megyek, és álomba bőgöm magam. És a 66-os parancs még nem is került sorra, na azt a sírógörcsöt kéne levideózni.

Eszter

(Óóó, Barriss, hogy én most éppen hogy utállak, hogy Ashoka csalódott arcát néznéd életed végéig, sallala~)

A bölcsész imája

Miatyánk, aki a Mennyekben vagy,

szenteltessék meg a Te neved,

jöjjön el a Te országod,

legyen meg a Te akaratod,

amint a Mennyben, úgy a

[tetszőleges nevű egyetem helye]-n is.

Mindennapi kávénkat add meg nekünk ma,

és bocsásd meg ketteseinket (még akkor is, ha
az már fél siker),

miképpen mi is megbocsátunk

a minket vizsgáztatóknak, pedálgépeknek

és hasonlóaknak,

és ne engedj a kocsma közelébe,

és/de* szabadíts meg a nikotin-függőségtől.

Mert Tiéd az egyetem, a kar, a szak,

mindörökké.

Amen.

Eszter

Megjegyz.1.: a fenti iromány stílusának ellenére a "szerző" hívő katolikus, ez ne tévesszen meg senkit.

Megjegyz.2.: alulról a negyedik sortól eltekintve gyakorlatilag mindent lehet rám is vonatkoztatni, de ha nem muszáj, akkor inkább hanyagoljuk.

*az eredeti szövegben de szerepel, szerintem viszont a tagmondat elejére jobban illene az és, végül kiegyeztem egy vagylagos megoldással. (ez az, magyar szakosok, essettek majd nekem.)

Rizsázok itt össze-vissza No. 2

És most, hogy háromnegyed egyig horgoltam, és úgy érzem, mindjárt kifolyik a két szép szemem, megyek aludni.


Eszter


Ui.: Nem, nem viccelek. Tényleg képes voltam ilyen sokáig horgolni. A legnevetségesebb, hogy még mindig folytatni akarom. Meh.

Nemzeti ünnep van, úgyhogy elmélkedjünk *öhöm* azon, hogy mi is az a nemzeti büszekség, vagy akármi más.

Magyar vagyok

nem turista

és - ó, te jó ég! -

erre még

merek is

büszke lenni.

Üdvözlettel

egy magyar lány, akit úgy egy fél éve külföldinek néztek a Dob utca környékén, miután kicsiny húgával karöltve vígan elsasszézott egy gyros-os mellett. egyébként az Örkényben voltak, de franc tudhatta, valahogy nem nézhettek ki magyarnak. hmm. érdekes.

(Ó, lehet, hogy ezt a bejegyzést később még leszedem. Igazándiból nem szabadna este tíz után billentyűzethez engedni, maximum privátban, de fél tizenkettő előtt nem sokkal lett vége a Szabadság, Szerelemnek, és azt hiszem, valami eltört bennem. Hogy a szerelmi szál vagy az ordító hollywoodi stílus miatt, azt még nem tudom pontosan, sebaj, az az utolsó húsz-harminc perc legalább tényleg jó volt. Meg hatásos. No mindegy, most már lecsapom magam, mielőtt elkezdem fejtegetni, miért is gondolom ezt így. azt meg pláne nem akarjátok meghallgatni, ahogy azt elemezgetem, miért volt szükségtelen a Star Wars hatodik részének utolsó jelenetének egy bizonyos színészcseréje. nem, arra tényleg senki nem kíváncsi per pillanat.)

Uff

Olyan kreatív vagyok címadások terén, hogy az valami elképesztő.

A tegnapi nap során egy cirka másfél éve rajtam lévő súly szakadt le a vállamról, amivel csak annyi probléma van, hogy időnként még nem akarom elhinni, hogy végre tényleg vége.

Hűha. Elég hihetetlen. Persze, örülök neki, nagyon is. Csak pszichésen kissé bonyolult átállni egy nagyon durva védelmi beállásból a normál állapotba. Uff.

Sebaj, előbb-utóbb az is meglesz, csak még nem tudom pontosan, mikor. De meglesz. Eskü. Neesküdözzmertúgysetartodbeavégén.

Eszter