Nemzeti ünnep van, úgyhogy elmélkedjünk *öhöm* azon, hogy mi is az a nemzeti büszekség, vagy akármi más.

Magyar vagyok

nem turista

és - ó, te jó ég! -

erre még

merek is

büszke lenni.

Üdvözlettel

egy magyar lány, akit úgy egy fél éve külföldinek néztek a Dob utca környékén, miután kicsiny húgával karöltve vígan elsasszézott egy gyros-os mellett. egyébként az Örkényben voltak, de franc tudhatta, valahogy nem nézhettek ki magyarnak. hmm. érdekes.

(Ó, lehet, hogy ezt a bejegyzést később még leszedem. Igazándiból nem szabadna este tíz után billentyűzethez engedni, maximum privátban, de fél tizenkettő előtt nem sokkal lett vége a Szabadság, Szerelemnek, és azt hiszem, valami eltört bennem. Hogy a szerelmi szál vagy az ordító hollywoodi stílus miatt, azt még nem tudom pontosan, sebaj, az az utolsó húsz-harminc perc legalább tényleg jó volt. Meg hatásos. No mindegy, most már lecsapom magam, mielőtt elkezdem fejtegetni, miért is gondolom ezt így. azt meg pláne nem akarjátok meghallgatni, ahogy azt elemezgetem, miért volt szükségtelen a Star Wars hatodik részének utolsó jelenetének egy bizonyos színészcseréje. nem, arra tényleg senki nem kíváncsi per pillanat.)

Uff

Olyan kreatív vagyok címadások terén, hogy az valami elképesztő.

A tegnapi nap során egy cirka másfél éve rajtam lévő súly szakadt le a vállamról, amivel csak annyi probléma van, hogy időnként még nem akarom elhinni, hogy végre tényleg vége.

Hűha. Elég hihetetlen. Persze, örülök neki, nagyon is. Csak pszichésen kissé bonyolult átállni egy nagyon durva védelmi beállásból a normál állapotba. Uff.

Sebaj, előbb-utóbb az is meglesz, csak még nem tudom pontosan, mikor. De meglesz. Eskü. Neesküdözzmertúgysetartodbeavégén.

Eszter

Még valami

Amúgy ezt eddig nem jelentettem le, de felvettek az ELTE-re, úgyhogy per pillanat a töri BA-sokat boldogítom. MUHHAHA. (Igen, tudom, nyomi kis gólya vagyok, IDE A KEKSZEMMEL.)

VHHHISSZATÉRTEM. Vagy valami olyasmi.

A mai napom végkicsengése: nem megyek be filótörire és a bal térdem szarakodása mellé még a jobb vállam is begörcsölt, mert miért is ne.
(Az eredeti poszt sokkal hosszabb lett volna, csak utána úgy éreztem, hogy nem akarok politikailag inkorrektnek tűnni. Mjöh.

*egynőmalehúzottegyezresselmertjajahétgyerekeésjajcsakegykilókenyérésjajcsakegytusfürdőaztánemiattnemvoltnálamelégpénzhogyvegyekújbérletetmertazelőzőlejártésmajdnemnemtudtamhazajönniésmostlógokegyanglisztikásnakmertjófejvoltésadottkölcsön* Röviden és tömören. Negyed kettő körül már sírhatnékom volt.)

Eszter

Ui.: Igazándiból ezekből a csodálatos irományokból nem túlzottan szokott lejönni, de egyébként igenis egy nagyon derűs személyiség vagyok. Csak kissé cinikus.

De vidám és kedves szoktam lenni, esküszöm. Majd valamikor írok valami olyasmit is, csak valamiért mire odáig el szoktam jutni, elérem a bitchy queen szintet, olyankor meg Isten irgalmazzon mindenkinek, aki az öt méteres körzetemen belül tartózkodik.