Rizsázok itt össze-vissza No. 3

Annyira, de annyira nincs kedvem írni azt a ki**szott szemináriumi beadandót (igen, vizsgaidőszak elején még azzal bénázok, tudom, béna vagyok, meg hülye vagyok, lett volna rá időm, hogy megcsináljam, TISZTÁBAN VAGYOK AZZAL, HOGY EZT MOST BAROMIRA ELCSESZTEM, KÖSZÖNÖM miért is járok egyetemre), hogy még blogbejegyzést is inkább írok, csak azt ne kelljen.

Amúgy az egész hetem olyan volt, hogy még mindig hányingerem van az egésztől, most már elegem van, ma befejezem azt a szart, aztán huszonhetedikéig egy darab könyvet-elemzést-beadandót nem akarok látni.

(Hajnali háromra értem ma haza Balmazújvárosból, háromnegyed négykor feküdtem le, ma még lesz egy kórusos fellépésem és még nem mostam hajat se, az pedig alapfeltétele a jó közérzetemnek, úgyhogy kérlek, nézzétek el nekem, hogy egy hisztérika vagyok.)

Eszter

Ui.: Nade rinyaOFF. Megyek, befejezem azt az ótvar beadandót. Azután meg tökön szúrom magam, hogy nem voltam képes előbb megcsinálni. Csókacsalád.

Lőjjetek le. Könyörgöm.

A mai napon sikeresen befejeztem a Star Wars - Clone Wars ötödik évadát, és olyan szintű kínban fetrengek még mindig, hogy annak biztosan nyoma marad. (Nem viccelek, my body wasn't ready for this.)
És olyan elegánsan tudok zokogni animációs sorozatokon (anime, amerikai 2D-s, 3D-s, tök mindegy), hogy azt tanítanom kéne. De komolyan. Indítok is egy tanfolyamot, miután túlléptem az évadzáró sokkon, az első órát jövő szeptemberben tartom! Talán.
Most pedig megyek, és álomba bőgöm magam. És a 66-os parancs még nem is került sorra, na azt a sírógörcsöt kéne levideózni.

Eszter

(Óóó, Barriss, hogy én most éppen hogy utállak, hogy Ashoka csalódott arcát néznéd életed végéig, sallala~)

A bölcsész imája

Miatyánk, aki a Mennyekben vagy,

szenteltessék meg a Te neved,

jöjjön el a Te országod,

legyen meg a Te akaratod,

amint a Mennyben, úgy a

[tetszőleges nevű egyetem helye]-n is.

Mindennapi kávénkat add meg nekünk ma,

és bocsásd meg ketteseinket (még akkor is, ha
az már fél siker),

miképpen mi is megbocsátunk

a minket vizsgáztatóknak, pedálgépeknek

és hasonlóaknak,

és ne engedj a kocsma közelébe,

és/de* szabadíts meg a nikotin-függőségtől.

Mert Tiéd az egyetem, a kar, a szak,

mindörökké.

Amen.

Eszter

Megjegyz.1.: a fenti iromány stílusának ellenére a "szerző" hívő katolikus, ez ne tévesszen meg senkit.

Megjegyz.2.: alulról a negyedik sortól eltekintve gyakorlatilag mindent lehet rám is vonatkoztatni, de ha nem muszáj, akkor inkább hanyagoljuk.

*az eredeti szövegben de szerepel, szerintem viszont a tagmondat elejére jobban illene az és, végül kiegyeztem egy vagylagos megoldással. (ez az, magyar szakosok, essettek majd nekem.)

Rizsázok itt össze-vissza No. 2

És most, hogy háromnegyed egyig horgoltam, és úgy érzem, mindjárt kifolyik a két szép szemem, megyek aludni.


Eszter


Ui.: Nem, nem viccelek. Tényleg képes voltam ilyen sokáig horgolni. A legnevetségesebb, hogy még mindig folytatni akarom. Meh.

Nemzeti ünnep van, úgyhogy elmélkedjünk *öhöm* azon, hogy mi is az a nemzeti büszekség, vagy akármi más.

Magyar vagyok

nem turista

és - ó, te jó ég! -

erre még

merek is

büszke lenni.

Üdvözlettel

egy magyar lány, akit úgy egy fél éve külföldinek néztek a Dob utca környékén, miután kicsiny húgával karöltve vígan elsasszézott egy gyros-os mellett. egyébként az Örkényben voltak, de franc tudhatta, valahogy nem nézhettek ki magyarnak. hmm. érdekes.

(Ó, lehet, hogy ezt a bejegyzést később még leszedem. Igazándiból nem szabadna este tíz után billentyűzethez engedni, maximum privátban, de fél tizenkettő előtt nem sokkal lett vége a Szabadság, Szerelemnek, és azt hiszem, valami eltört bennem. Hogy a szerelmi szál vagy az ordító hollywoodi stílus miatt, azt még nem tudom pontosan, sebaj, az az utolsó húsz-harminc perc legalább tényleg jó volt. Meg hatásos. No mindegy, most már lecsapom magam, mielőtt elkezdem fejtegetni, miért is gondolom ezt így. azt meg pláne nem akarjátok meghallgatni, ahogy azt elemezgetem, miért volt szükségtelen a Star Wars hatodik részének utolsó jelenetének egy bizonyos színészcseréje. nem, arra tényleg senki nem kíváncsi per pillanat.)

Uff

Olyan kreatív vagyok címadások terén, hogy az valami elképesztő.

A tegnapi nap során egy cirka másfél éve rajtam lévő súly szakadt le a vállamról, amivel csak annyi probléma van, hogy időnként még nem akarom elhinni, hogy végre tényleg vége.

Hűha. Elég hihetetlen. Persze, örülök neki, nagyon is. Csak pszichésen kissé bonyolult átállni egy nagyon durva védelmi beállásból a normál állapotba. Uff.

Sebaj, előbb-utóbb az is meglesz, csak még nem tudom pontosan, mikor. De meglesz. Eskü. Neesküdözzmertúgysetartodbeavégén.

Eszter

Még valami

Amúgy ezt eddig nem jelentettem le, de felvettek az ELTE-re, úgyhogy per pillanat a töri BA-sokat boldogítom. MUHHAHA. (Igen, tudom, nyomi kis gólya vagyok, IDE A KEKSZEMMEL.)

VHHHISSZATÉRTEM. Vagy valami olyasmi.

A mai napom végkicsengése: nem megyek be filótörire és a bal térdem szarakodása mellé még a jobb vállam is begörcsölt, mert miért is ne.
(Az eredeti poszt sokkal hosszabb lett volna, csak utána úgy éreztem, hogy nem akarok politikailag inkorrektnek tűnni. Mjöh.

*egynőmalehúzottegyezresselmertjajahétgyerekeésjajcsakegykilókenyérésjajcsakegytusfürdőaztánemiattnemvoltnálamelégpénzhogyvegyekújbérletetmertazelőzőlejártésmajdnemnemtudtamhazajönniésmostlógokegyanglisztikásnakmertjófejvoltésadottkölcsön* Röviden és tömören. Negyed kettő körül már sírhatnékom volt.)

Eszter

Ui.: Igazándiból ezekből a csodálatos irományokból nem túlzottan szokott lejönni, de egyébként igenis egy nagyon derűs személyiség vagyok. Csak kissé cinikus.

De vidám és kedves szoktam lenni, esküszöm. Majd valamikor írok valami olyasmit is, csak valamiért mire odáig el szoktam jutni, elérem a bitchy queen szintet, olyankor meg Isten irgalmazzon mindenkinek, aki az öt méteres körzetemen belül tartózkodik.

"AKKOR IS MEGYEK, HA NEM AKAROK"

Tegnapelőtt csupán 70 km-t tekertünk le a Balaton körül. Miután a bicikli mindent feltört, amit feltörhetett, és Almádi környékén majdnem feladtuk (mert a többiek nagykegyesen lehagytak minket *khmm*), Kenese után mégis letoltunk még kicsivel kevesebb, mint 20 km-et, heves anyázásokkal és egyéb, kicsivel erősebb kifejezésekkel dobálozva. Meg teli torokból üvöltve a "Közeli helyeken"-t, az "Oly távol vagy tőlem"-et és a "We are the Champions"-t.
Másnap egyébként még biciklire ültem. Kétszer is. (Ma már nem akarok kétkerekűt látni, ha nem muszáj.)


Eszter


Ui.: Majd szerkesztem a bejegyzést, meg rakok fel képet, csak kapjak egy laptopot. *muhhaha*

Rizsázok itt össze-vissza No. 1

A pillanat, amikor rohadtul de sietned kéne, mert hatkor indul a vonatod, egy órára laksz minimum az állomástól, még be se pakoltál rendesen és egy szál fehérnemű-kombóban rohangálsz fel-alá a lakásban, de azért még leülsz a tumblr elé, mert miért ne...

Igen, élek még, csak elég jól álcázom.

Na még egyszer

És igen, megint itt tartok: megint egy istenverte bemutatkozó posztot írok. Mert nekem sose jó az, ami eddig volt, amiket eddig sikerült kiszenvednem magamból, neeem, nekem mindig újat, frisset kell a nagyérdemű elé raknom, még akkor is, ha annak a szintje megüti egy hároméves szépíróét -  ne kérdezzétek, én se értem magamat gyakran, és nem is vagyok benne biztos, hogy szeretném.

De mit is tudnék újfent elmondani magamról? Hát, lássuk csak: tizennyolc éves vagyok, lány, szőke hajjal, és most kéne írnom valamit, ami nem ennyire kommersz, csak éppen hogy nem találok semmit. Azon túl, hogy a fóbiákat úgy gyűjtöm, mint más a bélyeget/szalvétát/akármi mást, és hogy valószínűleg a továbbiakban is szimbolista költőket megszégyenítő módon fogok életművészkedni (nagyjából ez az egyetlen, amihez TÉNYLEG, IGAZÁN értek), ééés azt hiszem, ennyi, ami nem mondható annyira átlagosnak. Még elmondhatnám, hogy szeretek rajzolni, meg írni is, és hogy mind a kettővel szeretnék majd a későbbiekben is foglalkozni (akkor minek megyek töri szakra? bah), de tekintve, hogy akármelyiket is választom a háromból, nagy szerencse híján így is, úgy is éhen halok, úgyhogy inkább emelt fővel, merészen nézek szembe a következő harminc évem nyomorával. Hurrá.

(És ennek a bejegyzésnek a második fele annyira lett összefüggéstelen, hogy inkább megyek, és elásom magam a hátsókertben diófa alá másfél méterrel, mert ha magasabban vagyok, még kimászom, és megint újrakezdem a posztot.)

Ölel mindenkit:

Eszter

Ui.: Majd még jövök.